Eszti mondta

Szabó Eszter - 23 éves, Gyuláról érkezett a Megasztárba, autodidakta énekes, aki a felkészülés alatt találkozott először énektanárral…

"Főiskolai hallgató vagyok. Emellett weboldalakat csinálok, és reklámgrafikával foglalkozom. Tinédzser koromban, amikor elkezdtem kocsmába járni, akkor elkezdtünk össze-vissza játszani a fiatalokkal, és az volt az egyik feladatom, hogy énekeljek valamit. Énekeltem valamit, és odarohant hozzám egy harmadikos - ami akkor borzasztó nagy szó volt, hogy egyáltalán szóba állt velem egy harmadikos -, és azt mondta: "Gyere az együttesünkbe!" Így kezdődött a zenei pályafutásom. Ha jellemezni kellene a hangomat, akkor az szerintem, egész egyszerűen egy mély, női hang. Semmi más. Vagy esetleg egy magas férfi hangnak is nevezhetném. Nyilván az ember választ akar kapni: az bárkit segít a munkájában, ha egy szakmai zsűri értékeli. És hát ennél jobb lehetőséget nem tudtam pillanatnyilag. Úgy gondolom: kegyetlen választ fogok kapni, kegyetlen kritikákat remélhetőleg, és ezáltal fogok gazdagodni. Ha sikerül..."

Szülei korai válása, nehézségek az iskolában, kalandos útkeresések - a gyulai lány néhány éve még attól tartott, félresiklik az élete. Mindössze kétéves volt, amikor szülei elváltak, és Eszter ettől fogva csak hébe-hóba futott össze édesapjával. Az ugyan nyílt titok volt a családban, hogy apjának előző házasságából is születtet gyermeke, de a testvérek találkozására mégsem került sor. Mígnem tizenöt év múltán, csöngött a telefon:  A nővéred vagyok, nem jössz el az esküvőmre? Eszter pedig először levegőt sem kapott, aztán persze ment. Megismerték, és nagyon megszerették egymást. Mint mondja, az utóbbi években sokat komolyodott, de azért különcségért még ma sem megy a szomszédba. Egy a furcsaságok sorában, hogy saját édesanyjával egy osztályban koptatja az iskolapadot. Úgy jött ki a lépés -meséli-, hogy anyu állásához épp akkor tették kötelezővé a főiskolai végzettséget, amikor én is iskolát kerestem. Így együtt felvételiztünk Békéscsabára, humán erőforrás szakra, most másodévesek vagyunk. Nekem jobbak a jegyeim, de anyunak több az aláírása a jelenléti íven, mivel valahogy jobban szeret bejárni  kuncog a huszonhárom éves lány.  Anyu modern, szabadgondolkozású nő, és szerintem nem viselte meg különösebben, hogy egyedül kellett felnevelnie. A mai napig ő kezel a legjobban, mert amikor hisztizem, egyszerűem kinevet. Egyébként nem is anyunak, hanem a keresztnevén, Marcsinak szólítom. Legfeljebb ha cikizni akarom, mondjuk az osztályteremben, akkor szoktam hangosan felkiáltani: Anyu! Viszont visszagondolva a gyerekkoromra, mégsem lettem volna szívesen az ő helyében. Osztályról osztályra bukdácsoltam, én voltam a nagy igazság osztó, állandóan beszóltam a tanároknak. Lakknadrágban, lángoló vörös hajjal és a karomon szép nagy tetkóval mentem érettségizni. Csoda, hogy megbuktam?- kérdezi nevetve. Aztán az érettségi valahogy csak meglett, és a lány elhatározta, hogy szerencsét próbál. Bepakoltam pár holmit egy kistáskába, és feljöttem Pestre. Azt képzeltem itt nagyon könnyen fogok munkát találni. Elvállaltam bármilyen melót, hostessként csokoládét kóstoltattam a Nyugati pályaudvarnál, úgy gondoltam ez menni fog, hisz a csokit mindenki szereti. Aztán egy év elteltével valósággal menekültem vissza Gyulára. Rádöbbentem, hogy ha nem kezdek magammal valamit, félresiklik az életem. Úgyhogy belevetettem magam a tanulásba, és egyszerre minden akartam lenni: web-designkészítő, lakberendező, boltvezető. Aztán anyu szólt, hogy jó lenne, ha visszavennék a tempóból egy kicsit, és eldönteném végre, mit akarok. Ekkor jött a főiskola, ahol szinte csak ötöseim vannak. Az éneklés akkoriban már komolyan foglalkoztatott, de a kétezer-ötszáz forintos fellépti díjakból nem lehet megélni. Amikor a haverok győzködtek, hogy jelentkezzek a Megasztárba, csak legyintettem. Gyulán hemzsegnek a jobbnál jobb fiatal énekesek, az első ötvenbe három gyulai is bekerült. Van még egy olyan város az országban, amely fel tud mutatni tízezer lakosként, egy Megasztár-elődöntőst? Ám a kérdés, hogy ők is bekerülnek-e a döntőbe. Hisz Eszter már ott van, és rövid idő múlva hetente mutathatja meg tehetségét, és azt, hogy mégsem siklott félre az élete!