Gimnazistaként kezdett énekelni, de a Megasztárig csak egészen szűk kör szórakoztatására. Most azonban szeretné kideríteni, vajon mi célból kapta a sorstól a tehetségét.

-Nagyon megváltoztatták a külsődet, vagy mindig is szeretted ezt a stílust, és különösen a kalapokat?

-Óriási szerencsém volt, mivel a stylist nagyjából ugyanazt gondolta a külsőmről, mint én magam. A kalapot szeretem, és szükségem is van rá. Eredetileg szőke vagyok, vékony szálú a hajam, nehéz vele mit kezdeni, csúszik, se nem hosszú, se nem rövid, így egyszerűbb.

- De nem félsz attól, hogy ezzel olyan emblémát kaptál -a kalapos lány a Megasztárból-, amitől nehéz lesz megszabadulni?

- Inkább megkönnyíti a felismerést, ahogy Hoffman Mónit, a svéd lányt is felismerik a nagy hajáról, de én ezzel foglalkozom a legkevésbé. Nem zavar, ha hozzám nő ez a kalap.

- Mióta lépsz fel énekesként?

- Sohasem voltam profi. A középiskolában, mint mindenkinek, volt együttesem, felléptünk egy-két koncerten, leginkább önmagunk szórakoztatására. Tehát már tíz éve énekelek, de nem rendszeresen és nem professzionálisan.

- Miért jelentkeztél?

- Nem is tudom, ugyanis nem vagyok magamutogató… Talán leginkább arra kerestem a választ, hogy miért kaptam a tehetségemet. Az ugyanis nem a sajátunk, hanem valahonnan érkezik, és halad valami felé. Meg kell mutatni, ez sokkal fontosabb, mint az én egyéni, ha úgy tetszik, önző érdekem, hogy mi lesz a sorsom. És persze a kritika is fontos. Az ember gazdagodik azáltal, hogy véleményt kap arról, amit csinál.

- Elgondolkoztál már az előző két széria szereplőinek a sorsán? Kiét tudnád elfogadni?

- Ugyanaz nem történik meg két emberrel, tehát az eddigiek története semmit nem mond arról, hogy az enyém mi lesz.

- A háttérben kire támaszkodsz? Csak édesanyádra vagy másokra is?

- Óriási a baráti köröm. Körülbelül 10-12 ember, többségében fiúk, akikre mindig számíthatok. Szó nélkül jönnek minden szombaton, készítik a táblákat, szurkolnak, ünnepelnek. Hiába mondom, hogy ne tegyék, mert ugyanolyanok vagyunk, de azért meghat a viselkedésük.

- Testvéred van?

- Kettő is, egy húgom és egy nővérem, édesapám más házasságaiból. De anyukámmal ketten élünk együtt.

- Ő mit szól a jelentkezésedhez?

- Anyukám nagyon bölcs, okos, és tapasztalt, minden döntésem mellett csendben állt, már tinédzserkoromban is, amikor az ember nem a józan gondolatairól híres. Ha megkérdeztem, elmondta a véleményét, de hagyta, amit épp akartam, még akkor is, ha tudta, hogy az út sehová sem vezet. A Megasztárra úgy reagált, hogy ha ebben boldog leszek, akkor csináljam.

- Nem félt attól, hogy elveszít?

- Nem élünk szimbiózisban, már "leváltunk2 egymásról, a viszonyunk tulajdonképpen két felnőtt emberé. Máskor is megtörtént, hogy elköltöztem: feljöttem Budapestre 18 évesen, egy szál hátizsákkal, így nem ez lesz az első alkalom, hogy elszakadok otthonról. Rendszeresen beszélünk telefonon, nincs ebből gond. Egyedül attól féltett, nehogy megbántódjam, hiszen ő tudja, mire vagyok érzékeny. Nem látszik rajtam, mikor sértődöm meg, ő viszont tudja. De megnyugtattam, hogy felkészültem arra, itt kritikát is kaphatok, nem csak dicséretet. Ha rosszat mondanak, majd megpróbálom kivenni belőle a jót.

- És mi a helyzet a szerelemmel?

- Őszintén szólva erről nem szeretnék beszélni. Igazából a családomról sem… Ez nem az újságok ellen szól, de a környezetemet nem kérdeztem meg, akarnak-e osztozni velem ebben a szereplésben, ezért tartozom nekik annyival, hogy megóvom őket a nyilvánosságtól.

- Azt viszont elárulhatod, hogy most a Megasztár mindennél fontosabb az életedben?

- Soha nem állítok fel sorrendet. Amikor színpadon vagyok, az éneklés az első. Amikor anyámat hívom, akkor a beszélgetés vele: mindig az a legfontosabb, amit épp csinálok.

 - Ki lett a barátnőd ebből a csapatból?

- A szobatársam, Hoffman Móni. Rajta kívül két fiúval haverkodtam össze: Kontor Tamással és Puskás Petivel. De persze mindenki mással megvan a közös hang. Mónival az első perctől együtt járkálunk koncertekre, szeretem benne, hogy mer nőies lenni, és olyan finom, udvarias a lénye. Alig élt Magyarországon, mégis sokat ért az itteni dolgokból, intelligens, kedves és bölcs. Nagyokat nevetünk: különleges magyar szokásokat próbálok bemesélni neki, de nem hisz nekem, tudja, hogy ugratom.

- Mi a kedvenc időtöltésed az éneklésen kívül?

- Szeretem a mély "megfejtős" beszélgetéseket.

- Mit kell megfejteni? A beszélgetőtársad lelkét? Vagy a tiédet?

- Egyiket sem, inkább a világot! Az okot hogy miért történik valami.

- Nagyon fárasztó év áll előttetek: először a műsor, aztán a nyári turné. Milyen módszered van, hogy túléld majd ezeket, a megpróbáltatásokat?

- Igyekszem felkészülni, információkat begyűjteni. Ha tudom mi vár rám, tudok alkalmazkodni is, és beosztom az energiámat. És persze sok zöldség, gyümölcs fogy a házban, hogy a testünk is bírja erővel.

- A harmadik széria szereplői kaptak Pély Barnától egy-egy jelzőt: te lettél a "legtudatosabb".

- Nekem elhiheted: a legkevésbé vagyok tudatos. Talán inkább megfontolt. Hiszen még azt sem tudtam megmondani neked, miért jelentkeztem… Nem tudatos, inkább szabályos vagyok.

- Sokféle dologba belekezdtél már, mielőtt a Megasztárba jelentkeztél?

- Ezer tanfolyamot elvégeztem: lakberendezőit, reklámgrafikusit, nyelvet is akartam tanulni és sok egyebet.

- Mindezek most zárójelbe kerülnek?

- Nem hiszem, ugyanis Ikrek vagyok. Rájöttem, ez a sok minden csak együtt elégít ki igazán.

 Maxima